Legenda Forum Index Legenda

 
 FAQFAQ   SearchSearch   MemberlistMemberlist   UsergroupsUsergroups   RegisterRegister 
 ProfileProfile   Log in to check your private messagesLog in to check your private messages   Log inLog in 

Folytasd!

 
Post new topic   Reply to topic    Legenda Forum Index -> Történet
View previous topic :: View next topic  
Author Message
Raven
Membru junior
Membru junior
Raven

Joined: 18 Dec 2007
Posts: 74

PostPosted: 07/12/20 22:28    Post subject: Folytasd! Reply with quote

Egyfajta szerepjáték is kikserekedhet a dologból...A lényeg, hogy egymást figyelembevéve egy történetet alakítsunk ki!(ami ha ügyesen csináljuk, jó szórakozás lehet...ennyi tehetséges ember között!)
Back to top
View user's profile Send private message
zamil
Membru 3
Membru 3
zamil

Joined: 06 Sep 2007
Posts: 715

PostPosted: 07/12/21 03:45    Post subject: Reply with quote

Raven testvérem pontosan ez volt a célunk vele.Smile
Sok játékos van a Legendában aki már megkostolta a karakterlap és kockák világát, aki lecsukja szemét és képzeletben a falujában sétál, aki táltosán villám seregei élén kivont karddal lovagol az ellenségre.

Szóval akkor kezd.Smile
_________________
Folytasd!
Back to top
View user's profile Send private message
Raven
Membru junior
Membru junior
Raven

Joined: 18 Dec 2007
Posts: 74

PostPosted: 07/12/21 13:23    Post subject: Reply with quote

Én könyvet írok, természetesen fantezie könyvet, és verseket írok, úgyhogy az írásban próbálok ügyeskedni...Na, akkor majd csatlakoznak szépen az emberek, a következõ postom már a történet kezdése lesz, elég valószínû, hogy szokásos békés kis kocsmából indulunk.Smile
(amúgy én még nem szerepjátékoztam, de mindig vonzott a dolog)
(ja, és ne hidd, hogy nem ismerem Raistlint, aki az avatarod!MIndenidõk legnagyobb alakja!!:D)
Back to top
View user's profile Send private message
Raven
Membru junior
Membru junior
Raven

Joined: 18 Dec 2007
Posts: 74

PostPosted: 07/12/21 13:34    Post subject: Reply with quote

Közeledett az este...A nap utolsó erõtlen sugarai bíborra festették a felhõket, elmúlást sugárzott.
Aryul kisvárosában is kezdett az utcai zsongás csöndesedni, ahogy egyre sötétebb, és hidegebb lett az õszi alkonyon.Az emberek vagy hazamentek, vagy betértek egy fogadóba, esetleg halaszthatatlan tendõiket végezték el.
A piaci árusok már felpakolták áruikat a szekereikre, és behúzodtak sátraikba.Csendesség telepedett a városkára, csupán egy helyrõl szûrõdött ki nagyob zaj.
A lakosok már megszokták, hogy a "Részeg Zsoldos" fogadóban szinte mindig pezseg az élet.Harcosok kedvelt helye volt ez a kedves kis zug, ahol mindig jó sör, és jó barátok várták az embert...
Ezen a napon nagy ünneplés volt kilátásban, hiszen Legendás vitézek, rettenthetetlen harcosok térnek vissza sikeres portyáikról, idegen földekrõl...Már gyülekezett a nép, de még sokak nem jelentek meg...
Hirtelen kicsapódott az ajtó, hideg szél süvített be a füstös ivóba...
Úgy tûnik megérkezett az egyik legenda...
Back to top
View user's profile Send private message
Spartan
Membru 2
Membru 2
Spartan

Joined: 07 Sep 2007
Posts: 473

PostPosted: 07/12/21 20:30    Post subject: Reply with quote

A hatalmas ajtószárnyak nyikorgását elnyomta a fogadó zaja, így senki nem figyelt fel az új jövevényre. Talán nem is érdemesítették volna hosszú figyelemre, mert semmiben sem különbözött a már bent tartózkodóktól, harcos volt. Ruházata és fegyverzete a feldúlt római birodalom egy gyermekére hajazott, de arcvonásai inkább valamely barbár nemzet szülöttének mutatták.
Hosszú, határozott léptekkel indult meg a legkzelebbi üres asztal felé, jobbjával hanyagul intett a fogadósnak.
-Bort!-mondta foghegyrõl, közben baljába varázsolt pergamentet terített szét az asztalon. Helyet foglalva érdeklõdve hajolt fölé, még az asztalán koppanó kancsót sem méltatta figyelemmel.
_________________
Folytasd!
Back to top
View user's profile Send private message
zamil
Membru 3
Membru 3
zamil

Joined: 06 Sep 2007
Posts: 715

PostPosted: 07/12/21 21:24    Post subject: Reply with quote

A nagy tölgyfa ajtó vaspántjai megnyikorogtak amikor megjelent egy magas alak a kocsma bejáratában. Kintrõl a nyár esti szellõ felkavarta a vándor köppönyegérõl a hosszú út porát. A pergament -amit egy harcos nézet az asztalon- a szél meglebegtetett. A kocsma nyüzsgése egy pillanatra elnémult,de hamar felfedezték egy bárd tért be hozzájuk. Lantja az oldalán logot. Megkopott volt, de mesélni tudna az eltelt évekrõl és kalandokról. Sok birodalmat bejárt széles e világon volt Rómában, volt Galliába. Ismeri a kelták õsi énekeit. A hírek tudója. Lassan lelépkedet a kopott falépcsön, a harcos felé tartott, kit ismert, ki a barátja volt. Régóta harcoltak egymás mellett vállvetve, nevüket retegte és tisztelte az ismert világ. A "Részeg Zsoldos" fogadóban volt a talákozó megbeszélve, mely hely a Legendák születésének, kicsiny zeg-zúgos találkahelye volt. Sok jó barát kapta meg a levelet, amely a régi bajtársakat újra összhívta. "Nagy dolgok vannak készülödve és ebbõl nem maradhatunk ki...", állt a levélben. Csak erre várt Zamil is a bárd, kinek szíve örült a rég látott ismerös láttán. A kocsma zaját kihasználva a harcos mögé lopakodott és barátian, de erõtõl nem mentesen megszorította a harcos vállat. A harcos villám gyorsan, mint a sólyom ki áldozatára csap le, megfordult, bár tudta ismerõs lesz, mert senki nem packázna vele. Vele kinek tetteitõl hangos a világ. Õsztöne szokás szerint igazolodott is. A két barát, a két harcos, megörült egyámásnak. Spartan a római felállt jobbját kinyújtva, a harcosok kézfogását alkalmazva, a bárd alkarját könyöknél megfogva magafelé rántotta és elmosolyodott és így szólt:
- Már vártalak testvérem. Tudtam hogy te leszel az elsõ ki hívásomra ideérsz. Ígyunk míg a többiek megérkeznek.
Majd hellyel kinálta és újabb bort rendelt. A bárd lantját válláról levéve a nagy tölgyfa asztal lábának támasztotta és a kupája után nyult.
Az ivó megszünt létezni és a két barát belefogott történetükbe...
_________________
Folytasd!
Back to top
View user's profile Send private message
Katalin
Junior
Junior


Joined: 11 Sep 2007
Posts: 17

PostPosted: 07/12/23 03:06    Post subject: Reply with quote

Már fogta lova kötõfékét, indulnia kellett, de még egy utolsó pillantást vetett a falura, mely élte békés, mindennapi életét. Meg volt gyõzõdve róla, hogy óvó tekintetek figyelik birodalma határait akkor is, ha õ nem lesz itt.
Lassan, gyalogosan indult a hegytetejérõl. A közelben álló almafához kanyarodott. Kiválasztott egy szép piros almát, letépte és nyeregtáskájába tette útravalóul. Pár lépés után nyeregbeszállt és elindult a találkozóra. Hosszú út állt elõtte…
Amint távolodott otthonától, szívébe annál inkább nyugtalanság költözött. Útja felgyújtott falvak, feldúlt földek között vezetett. Az üszkösödõ romokból felszálló - semmivel össze nem téveszthetõ -, fanyarfüst szaga nagyon zavarta. A visszavonhatatlant, a teljes megsemmisítést, a végzetet juttatta eszébe. Tehetetlenséget érzett, mely elkeseredetté tette. A vidéken tovafutó szél felkapta a pernyét, újabb füstcsíkokat szabadított ki. A felbolygatott romokból kiszabaduló egy-egy füstpamacsot feléje sodort a szél, a lova hangos horkanással fejezte ki nyugtalanságát. Kegyetlen és értelmetlen pusztítás nyomait látta. Amerre ment; nem katonák harcoltak, katonák ellen, mészárlás volt. Rabló törzsek garázdálkodtak a vidéken, melyek különös szövetségben voltak egymással. Meg kell állítani õket!
Sebesebb futásra késztette lovát, útját úgy választotta meg, hogy a településeket messze elkerülje, minél hamarabb céljához akart érni. Gondolataiban egyre ott lüktetett a minap kapott üzenet egy sora: "Nagy dolgok vannak készülõbe, és ebbõl nem maradhatunk ki...".
Hosszú utat bejárt a nap az égi útján. A vele együtt futó árnyék megnyúlt és õ még mindig nyeregben ült. Nem akart megpihenni, hiszen nem sokára megérkezik.
Az óvatosság már a vérében volt. A fogadót megkerülte és a falusiak által használt ösvényen kaptatott fel. Az épület sarkánál leszállt lováról. Megállt, lova nyakát megpaskolta, majd tovább indult. Pár lépés után érezte, amint fáradt, elcsigázott testébe helyreáll a vérkeringés, felfrissül.
Az istállók elõtt bóklászó lovász fiút magához intette:
- Lásd el rendesen, megérdemli! – mondta a fiúnak és a nyeregtáskájában magával hozott almát a legény markába nyomta.
A fogadó ajtaja felé vette útját. Belépett. Társait el sem téveszthette volna. A kíváncsi tekintetektõl követve, ahhoz az asztalhoz lépett, melynél Spartan és Zamil elmélyülten tanulmányoztak egy térképet. Az asztal mellett megállt és jobbját az egyik, balját a másik harcos kezére helyezte. Néma üdvözlés. Szavakra nem is volt szükség.
_________________
Folytasd!
Back to top
View user's profile Send private message
Raven
Membru junior
Membru junior
Raven

Joined: 18 Dec 2007
Posts: 74

PostPosted: 07/12/23 13:21    Post subject: Reply with quote

Raven egy csatatéren állt, nézte ahogy a halottakat rablók, és egyéb mocskos népek fosztják ki...Évekkel ezelõtt, hányingert érzett volna, esetleg kardal rontott volna a hullarablókra, de most csak állt, és gondolkodott...
Két napja itt még csata dúlt két rabló klán között...Az összecsapás amiatt tört ki, hogy a két csapat vezetõje nem bírt megegyezni egy felgyújtott falu zsákmányán...
-Mint a kutyák, akik a csontért esnek egymásnak-gondolta magában.
Raven gondolkodott tovább...Gondolatai és érzelmei vihar módjára kavarogtak megviselt elméjében.Itt a csatatéren, itt ahol a halál az úr, egészen otthon érezte magát...Fanyar mosoly suhant át sápadt arcán, elképzelte mit szólna most a fiatal Raven, ha így látná õt...Az a Raven, kinek lelkét nem marcangolják túlvilági démonok, és aki még a csata tetõfokán sem veszti el teste fölött az uralmat...
-Mi lett belõlem...-emlékezett vissza a csatára, ahol õ üvöltéssel vegyes sikoltásokkal mészárolt le mindenkit aki a közelében állt...Szinte látni lehetett, ahogy az elátkozottak versengenek testében...
De nem.Raven ebbõl elõnyt kovácsolt.Akaraterejével kordában tartotta lidérceit, és erejüket magábaszívva a csatatér üvöltõ mészárosává vált.
Egy pergamen térítette vissza a valóságba, mit övébe tûzött.Most újra elõvette:
"Nagy dolgok vannak készülõben és ebbõl nem maradhatunk ki..."
Spartan mindig szeretett ködösen beszélni, úgy hogy felkeltse mások érdeklõdését.De Ravennek nem ez járt az eszében...
-Azt hittem meggyûlöltek, megundorottak tõlem...És most ez-mormogta magában.
Visszatekerte a pergament, csukjáját mélyen a fejébe húzta, és hosszú léptekkel a nem messzi Aryul felé vette az irányt.
Esteledett mikor megérkezett a "Részeg Zsoldos" fogadóhoz.
Kinyitotta az ajtót, és belépett a füsttõl terhes barátságos légkörbe...
Ahelyett, hogy az ismerõs hármas, Zamil Bárd, Spartan, és Katalin mellé telepedett volna, kiválasztotta a a fogadó legsötétebb sarkában álló asztalt, és leült...
-Ha akarnak valamit, tudni fogják a módját, hogy megszólítsanak.-nyugtatta magát.
Két, zöldes fénnyel derengõ pengélyét (A lidércûzõt) ölébe fektette, majd elfoglalta magát a vörösborral, amit a kocsmáros az imént rakott le elé, mély tiszteletteljes hajlongások közepette...
Back to top
View user's profile Send private message
Dr. Dodó
Membru 2
Membru 2
Dr. Dodó

Joined: 26 Sep 2007
Posts: 432
Location: Szeged

PostPosted: 07/12/30 16:35    Post subject: Reply with quote

Dodó nem egyedül érkezett. Nem is ez volt az igazi neve, õ aggatta önmagára, talán hogy könnyebben közel tudjon kerülni az emberekhez.
Gyalogosan közeledett a város felé, borostás álla békérõl, derûrõl és lelki egyensúlyról árulkodott.
Hirtelen szél kavarta fel a kietlen föld porát körülötte. Ahogy a porszemek táncolva a magasba emelkedtek, õ elmosolyodott.
- Hát itt vagy, testvérem.
Fegyvertelenül lépkedett, csak egy hosszú bot volt nála. Hosszú, zöld kámzsája azt mutatta, hogy tulajdonosa egykor tanítóként kereste kenyerét. Mielõtt kitört a háború... Néhányan talán varázslónak tartották volna. A háború idején ismeretlen falvakat szervezett össze egységes védelembe, haldokló embereket mentett meg a végsõ pusztulástól. Szüléseknél bábáskodott, ha nem volt kéznél más. Hiszen õ volt a tanító, neki 'mindenhez értenie kellett'.
Jó lenne megpihenni végre. Egy levél azonban nem hagyta nyugodni. Ezért van most újra úton, ismeretlen tájak felé. Látszatra egyedül.
Aryul városába hajnalban érkezett... Vérében lüktetett az izgalom.
Tudta, hogy Spartant csakis egy fogadóban lehet megtalálni.
_________________
:jacko: - LegendaM
Back to top
View user's profile Send private message
Spartan
Membru 2
Membru 2
Spartan

Joined: 07 Sep 2007
Posts: 473

PostPosted: 07/12/31 09:00    Post subject: Reply with quote

Késõ estére járt már a fogadó zsúfolásig megtelt. A kontinens minden tájáról voltak itt népek a különbözõ nyelvjárások érthetetlen hangzavart okoztak.
A terem egy a pulthoz közeli asztalát, több tapasztaltnak látszó harcosforma alak vette körül, láthatólag mit sem törõdtek a többi vendéggel. Szemüket az asztaluk közepére kiterített pergamentre, fülüket egyik társuk mondandójára tapasztották.
-Ez itt Ény részletes térképe, kitérve a határvonalakra! Több jó emberemet, már hosszú hónapokkal ezelõtt indítottam útnak és íme ez az eredmény!-mondandója közben, talán a hatás kedvéért, a poharáért nyúlt és hosszan ivot-Tehát a térkép hitelessége megkérõjelezhetetlen, sok emberem életébe kerül! Az a nép, kikrõl félelmetes híreket hallottunk egye közeledik! Habár még messze van az idõ, mikor földünkre érnek, de már most eltervezték a stratégiailag fontos táboraik helyét!-körbenézet társain, azok arcán érdeklõdés és feszültség.
Mutasd azokat a pontokat-szólt egy társa, kinek ujjai a beszéd közben egy láthatalan lanton játszottak.
Spartan felemelkedett és kezével sorra a térkép bizonyos pontjaira bökött!
-Itt, itt, itt és itt!- míg a keze a térképen járt, tekintetével a társait figyelte- Valamit tennünk kell, most míg van cselekedni idõnk, csak nehogy túl késõ legyen...
_________________
Folytasd!
Back to top
View user's profile Send private message
Raven
Membru junior
Membru junior
Raven

Joined: 18 Dec 2007
Posts: 74

PostPosted: 07/12/31 14:20    Post subject: Reply with quote

Spartan folytatta volna mondandóját, mikor Raven nem bírta tovább, és a közeli asztalától odaszólt a társoságnak:
És mégis mit vársz "barátom"-nyomta meg gúnytól csöpögõen szavait- talán azt, hogy mint a birkák, szavadnak engedelmeskedve kivonulunk a találkozási pontokra, és bevárjuk ezt a népet?Mitõl félsz Spartan?Mit nem mondasz el?
Raven szinte mozdulatlanul ült még mindig, ölében kardjával, és arcát jótékony sötéttel fedte be fekete köpenyének csukjája.Szeme vészjóslóan megvillant mikor Spartan szemébe nézett...
A többiek elálltak az útból, és lesték, hogy Spartan hogyan reagálja le a támadó szavakat.Még mielõtt kinyithatta volna száját, Raven folytatta:
A leveled nagy dolgokra figyelmeztetett...Ím itt vagyunk, és te egy rabló, barbár nép ellen akarsz vezetni minket?Akik ráadásul még Travian közelében sincsenek!?És mit gondolsz, a többi portyázó, tolvaj gyilkos ocsmány csapatokkal, és klánokkal ki foglalkozik?
Ki fogja a teljes káoszt és pusztulást visszatartani, míg ti vártok?
Lehet megártott a sok ital és részeg vagy, de ha valóban ezt gondolod, itt és most le kellene csapnom azt a bozontos fejed!!-egyre inkább bele élte magát, már már izzot a dühtõl...
Spartan végignézett Ravenen...
Back to top
View user's profile Send private message
aasmodeus
Membru 3
Membru 3
aasmodeus

Joined: 16 Sep 2007
Posts: 581
Location: Győr

PostPosted: 08/01/01 12:45    Post subject: Reply with quote

A nap utolsó sugarainak fényében a sötét köpenyes alak kilépett a sátrából. Körülötte még mindig nagy volt a sürgés-forgás. A fekete egyenruhás katonák még mindig a várost ostromolták. Még 2 napig tarthatják a védõk magukat, azután bizonyosan feladják a harcot - gondolta. Nem sajnálta õket, hiszen nemrég még e város szedett-vedett lovas katonái zsákmányolták a Birodalom falvait...

Hiába volt õ a hadsereg fõvezére a különc csuklyás , kötelessége most máshova hívta. A késõ délutáni órákban érkezett meg a futár a pergamennel Aryul falujából. Sok év telt el ugyan, de most ismét hírt kapott régi bajtársairól. És a segítségét kérik. Kiosztotta utolsó parancsait hûséges kapitányának, majd lóra ült. Különös, egyben érdekes és félelmetes látványt nyújtott éjszínû hátasán. Erre a kalandra egyedül kell mennie. Elindult kényelmes tempóban a Völgy felé. Majd út közben csatlakozik a levél tulajdonosához. Õ még ugyan nem sejti, hogy Asmodeusnak is vannak ijesztõ elképzelései a jövõt illetõen...
_________________
Folytasd!
Back to top
View user's profile Send private message
rederik
Membru 3
Membru 3
rederik

Joined: 07 Oct 2007
Posts: 958

PostPosted: 08/01/01 14:45    Post subject: Reply with quote

Késõ volt már mire a lovas megérkezett. A fogadóból az esti élet zajai préselõdtek kifelé.
Lovát a még mindig éber istállósfiúra bízta, s kezébe nyomott egy távoli föld címerével díszített réz tallért. "...Távol hazámtól egy mezõkkel, s erdõkkel borított tájon kaptam..." Szólt a fiúhoz, majd a bejárat felé indult.

Az ajtó nyílt, s két társa vállán egy túlmulatott helybéli igyekezett a legbiztonságosabban lejutni azon a kevés lépcsõn, ami a nagykapu lába volt.

Az idegen csak mosolygott rajta, s eszébe jutottak a régi csatákat követõ végtelen mulatozások. Ám az ábrándozást gyorsan elhesegette egy zord, hideg fuvallat. Az égre tekintett, sötét hófelhõk fonták közre a sötétség ellen ragyogással hadakozó csillagokat.

"..Hideg éjszakánk lesz, nem szívesen tölteném a csatatéren..."

Mikor belépett azonnal körbekémlelt, ismerõs arcokat keresve.
Figyelmét az egyik felszólgálólány kihívó öltözete megzavarta, de még így is hamar megtalálta azt az asztalt, ahol már az utóbbi idõben jól megszokott társaság várta.

Természetesen a szolgálólánynak is feltûnt az idegen, s gyorsan körüllegyeskedte étel és italígényeinek feltérképezése ürügyén.

"...Abból a mézédes seretekbõl van-e még?..." A választ már nem is várta meg, csak ennyit mondott:
"... Ha jól számolom 12 adaggal kérnék a sarki asztalhoz..." S már célba is vette a társaságot.

Az asztaltársaság nagyon elmélyült az asztalon egy kopott, de annál nemesebben kidolgozott térkép fölött, s észre sem vették, mikor hozzájuk lépett.

Az egyik háttal állót kissé viccesen vállával odébblökte, majd egy másik felé félhangon odakiáltotta:
"...Lázadnak a parasztjaid, idegenek foglalják a faludat..."

Ám ekkor vette csak észre, hogy a társaság talán legmorcosabb tagját találta meg félresikerült tréfájával, aki mérgében felugrott azékérõl, s egy tõrt rántott.

"...Rederik Barátom! Hogy az északi medvék lakomáznának kitépett szíveden! Hát illik ilyet tenni egy rég nemlátott cimborával?..."

A két régi ismerõs gyorsan összeölelkezett, majd a többiek is üdvözölték - a köztük csak beszélõnek hívott - diplomatájukat.

"...Milyen jó híreid vannak?..." kérdezte egyik társa...
"...Békét kötöttem a sötét erdõ és vad sziklák közti terület népeivel.." Szólt büszkén.

"...Ez csodálatos Barátom, de pont tegnap értek vissza az embereim, s valószínüleg nem fognak nekünk örülni arrafelé..." szólt az egyik társ.

Rederik kérdõn nézett rá, majd a többiek felé fordult.
"...Lemaradtam valamirõl már megint?..."

"...Hiábavaló volt az utad Barátom, kitört a háború, s a békekötésed valószínüleg mára már semmis..." Szólt az egyik vezér.

"...Na hol van már az a ser?..." kiáltott a szolgálólány felé. "...Ezek itt már megint keresztbe tettek nekem, ne akard, hoyg rád is mérges legyek..."
Back to top
View user's profile Send private message
Dr. Dodó
Membru 2
Membru 2
Dr. Dodó

Joined: 26 Sep 2007
Posts: 432
Location: Szeged

PostPosted: 08/01/06 10:32    Post subject: Reply with quote

Dodó figyelmesen nézte a hadvezérekhez dühtõl remegve közeledõ alakot. A másik csak Spartant figyelte, szemét le nem vette volna róla. Az ismeretlen nem volt túl vállas, alkata nem nehéz kardokhoz szokott, inkább fürgének látszott. Fekete csuklyája alól alig villant ki két szeme. Értékes, fiatal harcosnak tûnt, részeg sem volt, így Dodó nem akarta a halálát.
Hirtelen a vezérek és a sötét köpenyes alak közé lépett. Botját keresztben tartotta maga elõtt, mintegy korlátként.
"Nézz a szemembe, az Egyetlenért!" fohászkodott magában. Tudta, hogy tekintete csodákat képes mûvelni az emberekkel, állatokkal. Ritkán kellett fegyverhez nyúlnia, katonái sem voltak sokszor úton az óhazában.

Az ifjúnak, ha kettõnél többet akart még verni a szíve, bele kellett nézni a szemébe, különben névtelenül pusztul el. Az öreg félt, de nem önmagát féltette... Kihúzta magát, hogy az ifjú tekintet útját elzárja Spartan felé.
_________________
:jacko: - LegendaM
Back to top
View user's profile Send private message
Spartan
Membru 2
Membru 2
Spartan

Joined: 07 Sep 2007
Posts: 473

PostPosted: 08/01/06 11:43    Post subject: Reply with quote

A szakállas látta közeledõ ifjút és hallotta gyúnyós, becsmérlõ szavait.
Látta dühtõl eltorzult arcát, megvillanó szemét
De mégsem érzett semmit iránta, haragját másnak tartogatta. Számára csak egy kölyök volt, nem több egy telfejes szájú gyermeknél. Érzelmi kitörését még a tudatlansága táplálja, ifjú és heves.
Elszomorodott hisz tudta, ha közelebb ér és tovább folytatja amit elkezdett, akkor csak egy módon állíthatja meg. Baráti társaságban pedig bûn vért ontani...
De szerencsére erre nem került sor, volt ki közbelépjen és ezért Spartan hálás volt. A zöld kámzsás alak egy barát, elétartott botjával hívta fel magára az ifjú figyelmét.
-Nézz a szemembe, az Egyetlenért- hangaja az áldozatát hipnotizáló kígyóé, hatalommal telített és a fiú felé fordult...
_________________
Folytasd!
Back to top
View user's profile Send private message
Raven
Membru junior
Membru junior
Raven

Joined: 18 Dec 2007
Posts: 74

PostPosted: 08/01/06 14:33    Post subject: Reply with quote

Raven megtorpant, mikor az öreg Spartan, és közé állt...
Elgondolkodott egy pillanatra, hogy mit, és miért csinálnak.Az öreg meg akarja óvni, vagy csak Spartannak a kedvében akar járni?
Kicsi a valószínüsége, ez az ember többet elért életében, minthogy Spartan kegyeit keresse...De akkor mitõl tart?Fél, hogy nekimegy a vezérnek, vagy, hogy a vezér veszti el a fejét?Hát minek néznek engem?A szavaim hatására újból heves ifjúnak tekintenek rá, aki nem tud vigyázni a szájára idõsebbek körében?
-Elfelejtettek...Már nem tudják ki vagyok-gondolta magában, miközben megpróbált keresztülnézni Dodón.-Ha tudnák, hogy idõsebb vagyok, mint sok an közülük...Ha tudnák, valójában ki, és mi vagyok...
Raven elõtt megcsillant egy lehetõség.Lebecsülik õt, és ahelyett, hogy kardot rántana az arcátlanság hatására, elõnyt fog kovácsolni ebbõl.Most lenézik, de ha a csatában látják mire képes...Vagy ha az elkövetkezõ életveszélyes kalandban megtudják, hogy mit fog tenni...
Igen, Raven biztos volt benne, hogy az esti megbeszélés után, vagy az új nép, vagy valami teljesen független kalandba fog bele a társaság...És õ köztük lesz...Mégegyszer átgondolta, mit tesz, és arrébb lépett, kitért Dodó utjából, és Spartanra nézett.
-Ha szavaim hevessége, és a végtelen düh, mi bennem kavarog, elvonta figyelmed mondandóm lényegérõl, kérlek, mérlegeld, amit mondtam...Nem kérhetsz olyat, amit nem magyarázol meg, foltokat hagyva a történetben.-mondta kísérteties hangon.-Ha harcolni kell, tudod, hogy nem futamodok meg, bár úgy látom, már nem tudod ki vagyok, azok után aminek akár szem, és fültanúja lehettél...Amire kérlek, csupán annyi, hogy ne bánj úgy velünk, mint a közkatonákkal, fõleg, ha nagy horderejû dologról beszélsz...Nem emlékszem, hogy az este elhangzott volna, hogy vezetõnek kell lenned köztünk, bár a leveleket te küldted szét...
Back to top
View user's profile Send private message
Display posts from previous:   
Post new topic   Reply to topic    Legenda Forum Index -> Történet All times are GMT + 1 Hour
Page 1 of 1

 
Jump to:  
You cannot post new topics in this forum
You cannot reply to topics in this forum
You cannot edit your posts in this forum
You cannot delete your posts in this forum
You cannot vote in polls in this forum


Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group
Fa-ti si tu propriul forum GRATUIT, pe www.myforum.ro